Örömmel számolhatok be arról, hogy a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban megkezdődtek Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátékának olvasópróbái.
A klasszikust remélhetőleg senkinek sem kell bemutatnom, Jancsi és Juliska története már 180 éve gazdagítja a magyar irodalmi élet palettáját, képezi a nemzeti örökségünk részét, Kacsóh Pongrác zenei daljátéka pedig több, mint 120 éve, 1904-ben debütált a színpadon.
A művet most olyan ismert művészek viszik színpadra, mint Sándor Péter, Boncsér Gergely, Ódor Botond (János), Faluvégi Fanni, Nagy Kíra (Iluska), Molnár Levente, Bátki Fazekas Zoltán (Bagó), Böjte Sándor (francia király), Rendes Ágnes, Benedekffy Katalin (francia királykisasszony) vagy a mostoha szerepében Oszvald Marika és Ujvárosi Andrea.
A nagyszabású előadásban a Csokonai Nemzeti Színház teljes énekkara, a Kodály Kórus Debrecen tagjai és a Lautitia Kóruscsalád tagjai, valamint a Medgyessy Ferenc Gimnázium tánctagozatos diákjai közreműködnek. A koreográfiáért Góbi Rita és Katona Gábor felel, vezényel Dénes István és Mester Dávid.
Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátékát 2026. január 16-án mutatja be a Csokonai Teátrum.
Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várok az előadásra – jegyvásárlás az alábbi linken lehetséges.
2025.12.17-i állapot szerint. Aktuális információk a Csokonai Teátrum oldalán olvashatók.
Talán kevesen tudják, hogy a János vitéz című daljáték ősbemutatóján, 1904-ben Fedák Sári nem a neki egyébként felajánlott Iluska szerepét játszotta el, hanem, megismerve a darab zenéjét és a Bakonyi Károly – Heltai Jenő alkotópáros librettóját, csak és kizárólag Kukorica Jancsi, vagyis János vitéz bőrébe volt hajlandó belebújni: nadrágszerepben.
A Csokonai Nemzeti Színház ezúttal nem ígér női szereplőt a férfi főhős megformálására, azt viszont garantálja, hogy a Petőfi Sándor klasszikus elbeszélő költeményéből készült zenés színpadi átirat színrevitelével olyan szárnyakon repíti el Iluskát, Jancsit és a vetélytársból baráttá váló Bagót Franciaországon át Tündérországig és vissza, hogy ez az utazás a néző számára is feledhetetlenné válik. A történet pedig ma sem szól másról, mint a határokon átívelő, síron túl is tartó szerelemről – a mese örök nyelvén.
Forrás: Csokonai Nemzeti Színház
